Szerző Schaffer Erzsébet
Hajnalban, amikor hazaindultam, egy embert láttam lefelé menni a hegyről. Lassan világosodott. Bementem egy autómosóba. A kocsi merő sár volt. Fiatal fiú kezelte a gépet. Lehúztam az ablakot. – Egy kislány született az éjjel… Rám nézett. – Hogy hívják?…
Jó néhány mesét rejtettem a párarajzok mögé. Mert most egy könyv erejéig csak visszatértem az útközben megesett történeteimhez. Mondjam, hogy ez a „műfaj" a kedvencem? Hol mosolyos, hol könnyes ismerkedős játék. Nincs nagy hűhó körülötte, elég, ha fölszáll…
A megrázó őszinteségű, személyes hangú, leginkább egyfajta sajátos naplóra emlékeztető könyv - anya és lánya "párbeszéde" az élet utolsó szakaszába érve - nem mindennapi kapaszkodót nyújt felderítetlen emberi kapcsolataink kibogozásához, megfejtéséhez.…
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk…" Igazi öröm tapasztalni, hogy Simone Weil megfontolásra méltó gondolata megnyugvást áhító világunkban ezrek kapaszkodója és segítője lett. Láttam faliújságon, diákszobák falán, könyvjelzőn, alkalmi…
Schäffer Erzsébet ismét egy vallomásos kötettel lepi meg olvasóit. Kitár egy kaput, mely mögött egy drámai élethelyzetben lévő férfi és nő kapcsolatának olyan intim tartományaiba vezet, amelyekről nem szoktunk beszélni. Legalábbis így nem. A szerzőben…
"Nem tudtam betelni a hajóval, a vízzel, a szemüveges fiú gondoskodásával. Akkor voltam először vitorláson, s először férfi közelében. Megcsapott valami a titokból, ami egy nőt és egy férfit összefűz, ami megremegteti a levegőt körülöttük, legyenek bárhol.…
Szívesen idézem a mongol öregasszonyt, aki az unokájának próbálta elmesélni, mekkora csoda, hogy a világra jövünk. Ezt mondta. Fogj az ujjaid közé egy tűt és tartsd a hegyével fölfelé. A másik kezedbe fogj egy zsák rizst és öntsd, csak öntsd a tűre.…
Schäffer Erzsiből olyan erővel árad a bizalom, hogy szabaddá teszi az embert. Történetei is erről szólnak. Istenáldotta tehetséggel egy sajátos, semmihez sem hasonlítható műfajt teremtett. Írásai olyanok, mint a szemünk előtt kinyíló virágok. Habkönnyűek…
,,Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekorra öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk.…
„…Olvastam önfeledten, mint a diákkori, boldog vakációkon. Szakmai ártalomként ugyan fölrémlett az emberben, hogy most egy különös mufajú könyvet olvas, mely ötvözi a magyar tárcaírás hagyományait a riport pontosságával és a novella szigorú kompozíciójával,…
Vannak vidékek legbelül… Ezekről a legbelső vidékekről mesél ez a könyv. Hajnali tépelődéseimről, ki nem mondott szavaimról, emlékfoszlányokról és arról a szabadságról, amit az évek múlása hozott, s amivel hol tudok élni, hol nem. Szerelmek és félelmek.…
„A léghajó ott volt kikötve nyolc emelet magasságban az erkélyen. Amikor betornáztam magam a kosarába, Gross úr még árnyékba húzta a papagájok kalitkáját, aztán beszállt, és eloldotta a kötelet. Pillanatok alatt a tetők fölött voltunk. Valami kósza szélre…
Nagy szájjal szoktam mesélni: az én temesvári ómamámnak négy férje volt. Egy hölgyfodrász és három főpincér. Hát ez remek! Nem is kell tovább mondanom… De most elcsöndesedtem. Elővettem a régi fényképeket, és fölidéztem, milyen lehetett Karola, az ómamám.…
Úgy érzem, ez a párjuk. Mondjuk úgy, édestestvére előző könyveimnek, különösen az Egyszer volt-nak. Ha ott apám. Itt anyám. Ha ott sok férfi, most több a nő. Kedvesek nekem. És megint: segítenek. Segítenek élni. De kellett a megerősítés. Történész barátnőm…
Jó itt látni az arcodat, ómama. A fiatalasszonyarcodat. Messze nézel, olyan messze, ahová már csak te látsz el. Te voltál most a kapaszkodóm. Te, aki álltad a sarat. Akinek soha nem hunyt ki a huncut fény a szeméből. Aki nem tudott egyedül maradni, ezért…
Nem tudtam betelni a hajóval, a vízzel, a szemüveges fiú gondoskodásával. Akkor voltam először vitorláson, s először férfi közelében. Megcsapott valami a titokból, ami egy nőt és egy férfit összefűz, ami megremegteti a levegőt körülöttük, legyenek bárhol.…
"Szemérmetlenül privát gondolatok, amelyekre talán rímel egy-egy találkozás. Bizonytalan vagyok. A kéziratot odaadtam egy barátnőmnek, aki szigorú, s akinek adok a véleményére. Egy sajtcédulán ezt írta: 'Köszönöm a paksamétát. Tegnap este és ma hajnalban…
Egy leselkedő kislány, egy utazóvekker kalandja, egy nagybácsi, aki soha nem ül le, egy pipa és a hozzá tartozó nagyapa, hét szál dália vándorlása egy kiskertből - és mellettük az emberek. Akik arra vágynak, hogy megéljék a pillanatokat, s akkor majd…
Schäffer Erzsébet ismét egy vallomásos kötettel lepi meg olvasóit. Kitár egy kaput, mely mögött egy drámai élethelyzetben lévő férfi és nő kapcsolatának olyan intim tartományaiba vezet, amelyekről nem szoktunk beszélni. Legalábbis így nem. A szerzőben…
Vallomásos írásai után Schäffer Erzsébet legújabb könyvében „kinéz a világba”. Kötete, a tőle megszokott izgalmas válogatásban, ismert és ismeretlen emberek életmeséinek fűzére. Ajánlása személyes találkozásaitól átfűtött üzenet. „Kincsemberek között…
A kötetben szereplő történetek zöme nem most lát napvilágot először. Legtöbbjük már megjelent a Nők Lapjában. Van ott egy Útközben nevet viselő rovat, melynek szerzője alkalomról alkalomra belekeveredik valamibe. Meglát valakit, ránéz egy brosstűre,…
A szerző legújabb, vallomásos kötetében megint kitár egy kaput, gyerekkora kertkapuját. Innen indul a felnőttkor dzsungelébe. Szerelemvágyó kalandjai és meséi saját és gyűjtött történeteinek fűzére. Bennük messzire vezetnek az utak, hogy aztán visszaérkezzenek…
Schäffer Erzsébet írásaiból olyan erővel árad a bizalom, ami szabaddá teszi az embert. Bizalom nélkül igen nehéz élni. Majdhogynem nem is érdemes. Tudja, a szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet. Írásai olyanok, mint a szemünk előtt kinyíló…
Vallomásos írásai után Schäffer Erzsébet legújabb könyvében „kinéz a világba”. Kötete, a tőle megszokott izgalmas válogatásban, ismert és ismeretlen emberek életmeséinek fűzére. Ajánlása személyes találkozásaitól átfűtött üzenet. „Kincsemberek között…
Nem tudtam betelni a hajóval, a vízzel, a szemüveges fiú gondoskodásával. Akkor voltam először vitorláson, s először férfi közelében. Megcsapott valami a titokból, ami egy nőt és egy férfit összefűz, ami megremegteti a levegőt körülöttük, legyenek bárhol.…
A kötetben szereplő történetek zöme nem most lát napvilágot először. Legtöbbjük már megjelent a Nők Lapjában. Van ott egy Útközben nevet viselő rovat, melynek szerzője alkalomról alkalomra belekeveredik valamibe. Meglát valakit, ránéz egy brosstűre,…
A népszerű írónő 11 írását válogattuk lemezünkre, köztük olyan ritkaság is akad, amely még nem jelent meg nyomtatásban.
Előző könyvem, a Pipacsvirágom megjelenésekor is figyelmeztettem az olvasót, a történetek zöme nem most lát napvilágot először. Nincs másként ez most a Bodobács-csal sem. A legtöbb írás megjelent a Nők Lapjában, egy azóta rendszeressé lett rovatban.…
Egy leselkedő kislány, egy utazóvekker kalandja, egy nagybácsi, aki soha nem ül le, egy pipa és a hozzá tartozó nagyapa, hét szál dália vándorlása egy kiskertből - és mellettük az emberek. Akik arra vágynak, hogy megéljék a pillanatokat, s akkor majd…