Szerző ?

Ozsváth Zsuzsa második verseskötetének lapjain jelek, jelzések vezetik át az embert. Vagy valahova. Egy kicsit úgy, mint az erdőben: észre kell venni a jeleket a fákon. Akkor már a színük s a formájuk elárulja, hogy forráshoz vezet-e, vagy éppen várromhoz…

Az utcán csend volt, aztán hirtelen újra fegyverek dördültek. Visszamenekültem a szekrénybe. Csak egy idő után figyeltem fel, hogy ezek a robbanások különböznek a korábbiaktól. Ezúttal nem a házat lövik, hanem valami mást, gondoltam. Valóban, a lövések…