Szerző ?

Alig látszó, hétköznapi árulások követik egymást ebben a regényben, mindennapi helyzetek, amelyekből mégsem lehet cserbenhagyás nélkül szabadulni. Ki hibáztathat egy fiút, aki nem tér vissza külföldről a beteg anyjához, és ki nem ért meg, de ki ment…

„A vastag, bolyhos pléd alá bújnak melegedni a kanapén. Hallja, hogy Kimnek vacog a foga. Megütötted magad, kérdezi. Igen, mondja Kim. Nem is éreztem, annyira megijedtem. Kurvára megijedtem. Miért, nem akarsz fiatalon meghalni? Kurvára nem akarok fiatalon…

Amikor először olvastam Nagy Gerzson prózáit az ÉS-ben, meglepődtem. Hogy lehet, hogy nem ismerem ennek a megvesztegethetetlen, minden érzelgősségtől mentes írónak a nevét? Mert, hogy kiváló stiliszta, bátor és következetes, egyike az önmagához és szereplőihez…