Szerző Lobe Mira

Max magányosan üldögélt az almafán, mert minden barátja a nagymamájával töltötte a délutánt. Hiszen mindnek van, csak neki nincs! De egyszer csak Nagymama ott termett mellette. –Szia, Max! – mondta. –Szia… Nagymama! – felelte kissé félénken Max. –Savanyú…

Van egy kis lény, aki senkire sem hasonlít. Igaz, van sörénye, olyan, mint egy lóé. Farka is, mint a papagájé. Tömzsi testéről leginkább egy víziló juthat az eszünkbe. Mások szerint viszont afféle macskakutyanyúl. Egy dolog biztos csupán: ő egészen más.…