Szerző ?

Infarktus? – merül fel Brúnóban mindannyiszor, amikor pánikrohama van. A valóság eltorzul, a szív dobogása feszíti a fület, a mellkas egyre szűkebb. A légzés felszínessé válik, a kar és a láb elzsibbad, meg kell támaszkodni, a hideg fal égeti a bőrt.…

Mekkora feladat változtatni a rutinjainkon, a személyiségünkön? Egy „véletlenül” kicsúszó mondaton? Vajon mennyire hajtanak bennünket önző gondolatok akkor, mikor segítséget nyújtunk? Vagy amikor mindenünket feláldozzuk a másikért? És tényleg mindig…