Szerző ?
"Kutyás lettem. Hatlábú. Nem akartam az lenni. Szeretem a függetlenséget, még akkor is, ha nemigen volt benne részem soha. Aztán egyszer csak kutyás lettem... bármit csináltam is, közben figyeltem, mi van a kutyával, hogy van, hol van, mit csinál. Nem…
Tárcák: hétköznapi történetek, semmiségek, melyek mellett sokszor elmegyünk, meg sem látjuk őket. A szerző ezeket az apróságnak tűnő dolgokat veszi észre, írja meg fonákságaikat, emeli ki humoros vagy keserű vonásaikat. Nemcsak az elmúlt világ eseményei,…
Régi receptjeimből, étírásaimból válogattam össze egy csokorral ebben a könyvben. Az írásokból kirajzolódnak elmúlt életem stációi is – lassan huszonöt éve írogatok étellel, konyhával, főzéssel, sütéssel kapcsolatos dolgozatokat, tanulmányozható, mikor…
1905 nyarán Romlaky Zalán magyar író, hírlapíró tüdőbajos lett. Ezt a betegséget a kor tudományossága nem volt képes még gyógyítani, legfeljebb csak - sok pénzért - kúrálni kicsinyt. E célra szolgáltak Európa jó klímával bíró pontjain kiépülő gyógyintézmények,…
Aki ebbe a kötetbe belelapoz, rögtön láthatja, hogy a szerző élete és munkássága még mindig szorosan kötődik a magyar hírlapíráshoz, amely utolsó óráit éli tán. Cikkek, tárcák, tárcanovellák sorakoznak e kötetben, megemlékezések kedves könyvekről, képekről,…
A nagy sikerű kötet vadonatúj fotókkal illusztrált és újabb történetekkel bővült kiadásáról így ír a szerző: „Mindig állatok között éltem, de kutyásnak lenni persze más. S ebbéli igyekezetemben annyira elmerültem, hogy meg is felejtkeztem a macskákról,…
"Ő volt az író. Ez a kis könyv őróla, Kardos G. Györgyről szól. Az íróról, aki életének utolsó másfél évtizedében a szerzőnek nem csupán közeli barátja, sétatársa, cimborája, napi beszélgető partnere volt, de írói, emberi példaképe, pótapja is, aki a…
A Kószáló egy útikönyv. Nem szokványos, de speciális útikönyv. A szerző útjainak könyve. A szerző nem szeret utazni már. Otthon szeret ülni, és az otthoni tájban kószálni délutánonként kicsit. De néha mégis útra kél. Nem lenne módja visszatérni különben.…
Gyakran kérnek tőlem írást: helytörténetet, gasztronómiai értekezést, alkalmi megemlékezést, nekrológot, könyvrecenziót, tárcát, novellát. Húsz év. Az e könyvbe gyűjtött írások nem rendeltek. Jóakaróim szerint nekem ilyeneket nem is szabadna írnom. De…
Bächer Iván ismét mesél, mesél egy németek és magyarok által közösen lakott falu történelméről, az ott élőkről. Mesél arról, hogyan született ez a közösség, hogyan éltek lakói, hogyan folyt, ha nem is könnyű, de jól szervezett, kiszámítható életük két…
„Nemrégiben egy kedves hölgy megkérdezte tőlem a boltban, hogy mivel foglalkozom. Mondtam, hogy írással. „Igen?”, kérdezte. És miket írok? Kezdtem erre mondani, hogy írok történeteket, históriákat, okoskodásokat, írok életrajzot, útirajzot, földrajzot,…
Egy tárcakötet második kiadását tartja kezében most az olvasó. Az első kiadás 2000-ben jelent meg. Azt írtam egyszer: a tárca sokféle, sok milyen, meg se lehet pontosan mondani, hányféle, micsoda, milyen. Csak egy biztos: tárgya soha nem lehet szerzőjének…
Betakarás. Az volt a jó, a betakarás. Gold Jenő az összecsukható kiságyon feküdt hanyatt, és várta a betakarást. Amúgy nemigen szívlelte az obligát délutáni sziesztát... elaludni nem tudott, olvasni sem még, nézte a plafont, vagy a mellette alvókat unottan.…
A könyv az író majd egy évtizede elkezdett, folytatásos családregényének negyedik, zárókötete, amelyben megint csak történnek a dolgok. A Gold-családban. A Gold-családdal. A kilencvenes évek Magyarországán. Mindenféle dolgok. Szomorúak és vidámak. Itt…
„Kocsmás lettem. Nem voltam mindig az. De már jó régen az vagyok. Kocsmába járó, kocsmát szerető, kocsmafüggő. Nem szégyellem, vagy ha szégyellem, referálok róla akkor is. Szeretek kocsmába járni. Szeretek társasággal, és szeretek egyedül. Mert betérek…
„No, és milyen vendég vagyok én? Énvendég. Elegyes. Tudok lenni ilyen is, olyan is. Boldogult tahókoromban remek botrányvendég voltam néhanap. De már akkor is tudtam példás vendégnek lenni. Ha összeszedtem magam. Valám villámvendég is nemegyszer, untam…