KALEIDOSZKÓP

A versfordító-költő munkája annak a gyereknek játékára emlékeztet - a hasonlat persze pontatlan -, aki cserepekre, kartonszeletekre darabolja szét az üveget, a papírt, hogy azután összerázza, új rendbe rázza a szilánkokat. Valahogy így bontja elemeire az eredeti verset a fordító, majd összerakja a maga nyelvén. Ami születik, ugyanaz, mint amiből létrejött - mégis merőben más. Akár a kaleidoszkóp cserepeiből kialakult alakzat. Versfordítás-irodalmunk költészetünkhöz méltóan gazdag. Ebből a káprázatos kincsesházból válogat ez a kötet, jellege szerint az első ilyen vállalkozás nálunk (bár efféle gyűjteménnyel talán más nyelven sem kísérleteztek). Nem irodalomtörténeti teljességre vagy akár áttekintésre törekedtünk, még csak nem is a legszebbnek vélt verseket kívántuk szemelgetni. Azokat a fordításokat igyekeztünk egymás mellé helyezni, egy-két esetben kuriózumokkal is színesítve a vállalkozást, amelyek egymással vitatkozva és egymást magyarázva közelítenek az eredetihez, akár erősen eltérő versfordítói ars poetica alapján.