A FÉNYKÉPEZÉSRŐL

Susan Sontag (1933-2004) prózaíró, esszéista, filozófus, kritikus, esztéta és közéleti személyiség, a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt. Ebben a hat esszét tartalmazó kötetében a folytonosan a tapasztalat és a valóság közé állított fényképek erejét és a fényképezést mint kulturális jelenséget vizsgálja. A világ fényképen megörökített darabkái megtévesztően részletesek és élesek, állítja Sontag, e képek mégis pusztán a világ látszatát nyújtják, és a mindenütt jelenvalóság hamis érzetét keltik. A fénykép révén szerezhető tudás látszattudás, a fényképezés látszat-birtokbavétel. Az igény, hogy fényképekkel alátámasztott valósághoz és fényképekkel felfokozott élményekhez jussunk, a fogyasztói magatartás esztétikai megnyilvánulása, a képi kábítószer élvezete viszont a tudatrombolás egyik hatékony formája. A könyv 1973-as első megjelenése óta a téma alapművévé vált, és meghatározta a fényképezésről szóló viták kereteit. Ez akkor is igaz, ha Sontag időközben A szenvedés képei című 2003-as esszékötetében újragondolta a fényképek önálló véleményre ösztönző, erőszakot gerjesztő vagy fásultságba taszító hatását. Ragyogóan elemzi, milyen gyökeresen megváltoztatta a fénykép az elmúlt száznegyven évben az önmagunkról és a világról alkotott képünket. Washington Post Book World Sontag után tudomásul kell vennünk, hogy a fényképezés nem egyszerűen a művészetek közé tartozik, hanem egyre erőteljesebben befolyásolja globális társadalmunk természetét és sorsát. Newsweek