A LÓTUSZVIRÁG TITKA

Van-e értelme annak, hogy például egy meggyőződéses buddhistát vagy hindut rábeszéljünk arra, hogy keresztény legyen? Jogos-e észérvekkel vagy a Szentírásra hivatkozva s egyéb erkölcsi-lélektani ráhatással „téríreni” azok között, akik tökéletesen Jól érzik magukat a vallásukban? Vagy inkább az lenne evangéliumibb” eljárás, hogy meghajtjuk, megerősitjük őket lelkiismeretes jámborságukban, őseik hitében? Foglalkozhat-e keresztény ember a buddhizmussal? Meddig mehetünk el a zen gyakorlásában? Lehetseges-e megkeresztelni a zent olyan értelemben, ahogy Aquinói Szent Tamás tette Arisztorelésszel? Csakugyan erkölcsi kötelességünk annak bizonygatása, miszerint a keleti vallások követői számára sincs üdvösség, csak Jézus nevében? »Nem összefüggő, előre megtervezett könyvet tart kezében a kedves Olvasó. E kötet Japánban töltött élményeinek és tanulmányainak gyümölcse. Nem tudományos beszámolónak szántam, csak afféle ízelitőnek a nagy keleti vallások és a keleti lelkiség világából - abból a sajátos szemszögből, ahogyan én láttam és tapasztaltam az ottani életet. Korábbi írásaimban is foglalkoztam már az e könyvben érintett problémákkal, igazságokkal, s kritikus észrevételeket is megfogalmaztam azok számára, akiket mélyebben érdekel ez sokak számára szokatlan, még ismeretlen világ”