A NYUGAT ZENÉJE

Ez a könyv nem a szokványos értelemben vett zenetörténet. Ha az kívánna lenni, szükségképpen szólnia kellene mindarról, ami a zene történetében megesett a napjainkban megesik. Erről azonban itt szó sincs. [...] az egyén, a valós, a konkrét ember számára a zenetörténet nem az, amit lehetőség szerint a maga teljességében a könyvekben talál, hanem az, amit magáévá tett és sajátjaként magában hordoz, s csak azt teszi magáévá, amit maga megtapasztal, átél. Ezért a könyv koncepcionális alapelve a zenetörténet megélése.