A sárga nyíl

Pelevin eddigi életműve szinte hiánytalanul olvasható magyarul – s hogy még teljesebb legyen a kép, a szerző első írói korszakának négy kis remekét is közreadjuk. A Sárga Nyíl mintha egy tömegtársbérletben játszódna. Aztán kiderül, hogy minden egy végtelen hosszúságú, nem tudni, mikor, hogyan keletkezett, hová (talán egy lerombolt híd felé?) száguldó vonaton történik. A főhős – egyike azon keveseknek, akik egyáltalán felfogják, hogy egy vonaton utaznak – élve akar leszállni róla. Tudja, hogy ez lehetetlen, s mégis ezt akarja, „mert bármi mást akarni egyszerűen őrültség”. És egyszer, ismeretlen okból, váratlanul megáll a vonat… A Remete és Hatujjú két ember (?) filozofikus beszélgetésével kezdődik: Remete világlátott bölcs, aki minden kérdésre tud válaszolni; Hatujjú viszont szerencsétlen flótás, torzszülött, akit kitaszított a közössége. Hamarosan kiderül, hogy számukra az emberek az istenek – s hogy ők maguk kicsodák: nos, azt kellene megérteniük, hogy életben maradhassanak, amikor jön a „döntő szakasz”, és társaik mind eltűnnek valahol, ahonnan még senki sem tért vissza… A Hírek Nepálból és a Buldózeristák napja visszavarázsol minket a kései szocializmus éveibe – azokba az időkbe, amikor semmi sem az volt, aminek látszott, s gyakran a maga pőre tisztaságában mutatkozott meg a világ illuzórikus természete.