LÁTHATATLAN ELLENSÉGEK

Van egy bibliai történet, melyben Jákob a Jabbók folyó partján egésze éjszaka küzdött valakivel, akit nem ismert és nem árulta el a nevét. Sokat vitatták, hogy ez ki lehetett? Isten, egy nagyal, vagy valamilyen gonosz szellemi erő? Én azt gondolom, hgoy Jákob a saját magában lévő sötétséggel harcolt. A Mesterkurzus legújabb kötete éppen erről szól. Láthatatlan ellenségnek nevezi a bennünk lévő rosszat: a gyűlöletet, az erőszakot és a gyávaságot. Láthatatlanok? Ha nem akarjuk látni őket, akkor igen. De e tulajdonságok következményei nagyon is érezhetően, láthatóan következményei nagyon érezhetően, láhtatóan zúdulnak ránk. S kellő önismeret híján persze bűnbakokat keresünk, vádolunk. Ilyen módon ők uralkodnak rajtunk. Talán jobb megoldása a tudatos életnek, ha szembenézünk velük, szembenézünk azzal, hogy gyakran magunk vagyunk saját romlásunk okozói, de adott esetben felszabadtói is. Csakhogy ez a szembenézés fájdalmas út és az sokakat megriaszt. E tanulmányok megpróbálnak rávilágítani arra, hogy sokszor mi is történelmi áldozatai vagyunk e belső ellenségeknek, de az a tudás kezünkbe adhatja tőlük való megszabadulás lehetőségét. Ez feloldozást jelenthet sok átkos, kínzó élmény, kudarc alól, és végső soron talán jobb emberré válhatunk. Jobb emberré válni, ez ember voltunkhoz méltó életprogram, s talán - ha vannak - az emebrfeletti hatalmak tetszését is elnyerik.