A KÖNNYMUTATVÁNYOSOK LEGENDÁJA

Öt könnymutatványos járja ponyvás szekéren a törökök dúlta Kelet-Európa tájait. Sírásművészeknek is nevezhetjük őket. Az egyikük égő mézet sír, a másik tükördarabkákat, a harmadik vért, a negyedik apró fekete köveket… Megjelenésük és eltűnésük kapcsolja össze a tucatnyi főszereplő sorsát, akiket a Buda bevételétől annak visszafoglalásáig eltelő bő egy évszázadon át követhetünk nyomon. „Darvasi fantasztikusan gazdagon ír, s nyelvi gesztusai olyan árnyalt »csodákra« képesek, melyek még a mai posztmodern nyelvjátékok korában is kivételes elismerést érdemelnek. A történelmi regény és a csodás legendárium feszültségei a nyelvi pompa nagy és látványos burkában szinte fel is oldódnak: Darvasi narrációja, amely egyébként kikerüli vagy átironizálja mind a hagyományos regényírói, mind a hagyományos legendaírói fogásokat, impozáns és vonzóan szuverén, radikálisan szubjektív nyelvi világot teremt.” (Margócsy István, Népszabadság, 1999. augusztus)