A RÓMAI LÁNY

A szép, fiatal Adriana a legősibb mesterséggel keresi kenyerét. Mi juttatta idáig? Szerelmi csalódás? Jóakaró anyjának torz szeretete? A szegénység? A pénzsóvárság? Vagy a lelke mélyén szunnyadó rossz hajlam? Moravia ezt a regényt 1943 és 1946 közt írta. Moll Flanders, Defoe viharos életű nőalakja szolgált modelljéül, ezt a figurát helyezte át a fasiszta Olaszország etiópiai megszállásának időszakába. Adriana jó érzésű szegény lány, aki természeténél fogva egyszerű vágyakat dédelget: derék férjet, családot, gyerekeket szeretne, hétköznapi apró örömöket, meghitt vacsorákat, közös ünnepeket, csak éppen a férjjelöltben kell csalódnia. Nem is egyben. De nem adja fel, legfeljebb egy-egy kicsit enged az elveibőli?1 Moraviát szeretik freudi mércével mérni, holott szerinte a pszichoanalízis nem tudomány, hanem világszemlélet, a megismerés eszköze. Aktuálisan talán Freud nevéhez kötődik mondja, írói gyakorlatában azonban részben az övé is. A római lány mindenesetre árnyalt lélekrajzzal megírt perditatörténet egy fatalista széplányról.