MAGYAR FELTALÁLÓK A HÍRKÖZLÉS TÖRTÉNETÉBEN

Valljuk meg, az utókor hálátlan örökös. A korábbi korok vívmányait készen kapja, ezért nem sokat törődik eredetével és hajlamos megfeledkezni a tudományok szorgos munkásairól, akik követ kőre rakva, önzetlen fáradozással vetették meg az emberiség szellemi hajlékának szilárd alapjait, ahol a tágas termek felszentelt oszlopsorai közt a szellem örök napvilága tündököl és amelynek falai már oly magasra hágnak, ahonnan a csillagok is karnyújtásnyira kerültek. Tegyünk hát róla, hogy hanyagságunk miatt ne váljanak végérvényesen elhagyatottá ezek a szentélyek! Feszítsük le ablakainkról feledékenységünk zsalugátereit, hogy lássuk és láttassuk halhatatlan tudós elődeink dicsfényét. És jusson némi fény azokra az álmodozókra is, akiknek sosem állt módjukban terveiket valóra váltani, noha azt papírra vetették, vagy jobb esetben éjt nappallá téve létrehozták szerkezetüknek egy működőképes példányát, mégsem sikerült átlépniük a siker kapuját. Legyenek ők is szívesen látott vendégek emlékeinkben, mert a tudomány és a technikai haladásnak irányába tolták szekerüket. Folytatva a megkezdett sort, ezúttal azokat a magyar mérnököket és feltalálókat mutatjuk be, akik a fotográfia, nyomdászat és a távközlés történetében játszottak meghatározó szerepet. És miközben majd lapozgatjuk Gépes Krónikánkat, lehet, néhány, már régebben kihullott lapját is sikerül visszaragasztgatnunk a helyére.