A pármai kolostor

A pármai kolostor a XIX. század nagyregénye, a szabadság és a boldogság követelése a Szent Szövetség korábani?1 i?1 írta róla Aragon. Ez a regény Stendal öregkori, utolsó, legérettebb remekműve. A maga korában kevesen értették meg, de a kevesek közt Balzac így nyilatkozott róla: i?1Stendhal olyan regényt írt, melynek minden fejezetében a fenséges szólal meg!i?1 Csak lángész teremthette meg ezeket a helyzeteket, eseményeket, újra és újra feltáruló bonyodalmakat i?1 egy zsarnok udvarát!i?1 Nagyszerű, kellemes, szenvedélyes és mindvégig igaz mű!i?1 Micsoda könyv! A szenvedély nagy kiáltásait halljuk majd minden oldalán!i?1 A pármai kolostor-ban csodálatos egységben találkozik Stendhal realizmusa és páratlan romantikája, mely ártatlanságukban és romlottságukban egyaránt elragadó nőalakokban és varázslatos olasz tájakban bontja ki az öreg Stendhal szenvedélyes és mégis szemérmes líráját, végső vallomását az életről és a világról.