A ZÓNA /A BŐRÖND

„Szolzsenyicin a politikai lágereket írja le. Én a köztörvényeseket. Szolzsenyicin elítélt volt. Én viszont smasszer. Szolzsenyicin szerint a láger maga a pokol. Én pedig úgy gondolom, hogy a pokol mi magunk vagyunk...” – írja Szergej Dovlatov A zóná-ban, amely az orosz lágerirodalom egyik legkülönösebb könyve: 1962 és 1965 között szerzett élményeit dolgozza fel benne, amikor lágerőrként teljesített szolgálatot – s ez a néhány év egész életére meghatározta, hogy mit gondol szabadságról és rabságról, erkölcsről és erkölcstelenségről… Dovlatov hőse nem tartja különbnek magát a köztörvényes bűnözőknél, s nemigen lát éles határvonalat jó és rossz között… Hol szigorú őrként viselkedik, aki akár az életét is kockáztatva akar érvényt szerezni a szabályoknak, hol barátkozik, beszélget, iszik a foglyokkal… s aztán az utánozhatatlan dovlatovi keserű humorral elmeséli életük mindennapos örömeit és bánatait. Azt például, ahogy a foglyok november 7-én előadnak egy színdarabot Leninről és Dzerzsinszkijről – s végül eléneklik az Internacionálé-t…