A VÉLETLEN ZENÉJE

Az 1947-ben született amerikai író neve a New York-trilógia révén vált ismerné. Következő művének, a Holdpalota című, önéletrajzi elemekkel átszőtt fantasztikus regénynek szereplői egyforma otthonossággal mozognak a modern nagyvárosban és a lélek kietlen tájain. A véletlen zenéjé-ben az író egy végső lényegére lecsupaszított, példabeszédszerű sorssal illusztrálja az emberi lét elvontabb kérdéseit – sors, szabadság, alkotás, megváltás –, bizonyos detektívregény-hatásoktól sem riadva vissza. Hőse, Jim Nashe bostoni tűzoltó, kétszázezer dolláros örökséghez jut, majd – az austeri hősök jellegzetes öngyilkos gesztusával – egy teljes évet azzal tölt, hogy megállás nélkül autózik keresztül-kasul Amerikán. A sors az útjába sodor egy profi pókerjátékost, majd mint a ketten két különc milliomos „karmai” közé kerülnek, ahol az abszolút szabadság után megismerkednek az abszolút rabszolgaság állapotával. Különös kalandjaik után nem kevésbé különös a „szabadulásuk” sem. Ahogy szűkül a regény világa, úgy növekszik a feszültség. Nem csoda, hogy Paul Auster munkásságát „úgyszólván tökéletes”-nek mondja a szigorú amerikai irodalmi folyóirat, a The New York Times Book Review, hírneves írótársa, Don DeLillo megállapítása szerint pedig „Auster műve ragyogóan intelligens és eredeti”.