Hídváros

„Szolnokregény. Igazából novellafüzér. Huszonegy érdekes, jó történet a tizenegyedik század közepétől a legvidámabb barakk koráig. Ami összeköti őket, az maga a település, a Tisza és a Zagyva találkozásánál elterülő pelikáncímeres város, amely hol virágzásnak indul, hol elpusztul a századok során. A könyv Magyarország históriájáról szól, abból villant fel epizódokat, s Szolnok az a hely, amely mutatja, szemlélteti az egészet, hiszen éppúgy alakítója, elszenvedője történelmünknek, mint bármely más vidék, helység. A kitalált kisemberek mellett (akik ebben a hídvárosban élnek-halnak, dolgoznak, boldogulnak, vigadnak, küszködnek, szeretkeznek, nevelnek gyereket) rendre megjelennek az ország és a város nagyjai: Szolnok ispán, Zsigmond király, Dobó István, Nyáry Lőrinc, Verseghy Ferenc, Széchenyi, Kossuth, Jókai, Ferenc József, Szamuely, Horthy István, Kádár János. A szolnokiak sok-sok ismerős történettel, helyszínnel, utcaképpel találkozhatnak a könyvben, a nem szolnokiak pedig a felfedezés örömével lapozhatják – elvégre Kosztolányi Édes Annáját vagy Ottlik regényét, az Iskola a határont sem csak krisztinavárosiak, illetve kőszegiek olvassák.” Jenei Gyula „az egész egy Pettenkofen nevű osztrák festővel kezdődött, aki obsitosként érkezett a szabadságharc leverését követően Szolnokra, és azonnal magával ragadták a város ecsetre kívánkozó színei és jellegzetes életképei. Festővásznával és palettájával hol a piacon, hol a főutcán, hol a Tisza és a Zagyva torkolatánál, hol a Tabánban tűnt föl, és az itt készített érzékletes, buja festményeit magával vitte nem csupán az ország más pontjára, hanem külföldi kiállításokra is. Neki köszönhető, hogy nem sokkal később más piktorok is elkezdték fölfedezni maguknak Szolnokot. Számosan közülük már akkor is komoly hírnévnek és elismertségnek örvendhettek. A művészek szemtől szemben láthatták és örökíthették meg ecsetvonásaikkal azt, ahogyan az alföldi kisvárosból néhány évtized, sőt év leforgása alatt prosperáló, gazdag, iparosodott és polgárosodott település lett, az Alföld lüktető szíve.” Benedek Szabolcs 1973-ban született. Szolnokon nőtt fel, a város mindmáig inspirációként és irodalmi nyersanyagként jelenik meg a műveiben.