A MAGÁNY A GARZONBAN LAKIK

Mindenki hazudik magának? – teszi fel a kérdést a szerző kötetének előszavában. A könyvet olvasva hamar ráébredünk, nem a válasz itt a lényeg, hiszen azzal mindenki tisztában van, aki nem hazudik (mindig) magának. A nézőpont a HOGYAN-ra koncentrál, az igazi kérdés pedig a MIÉRT. „(…) a nagyi imádott öltözködni, divattervező akart lenni, hogy aztán végül egész életében titkárnőként gürizzen. #lifesucks.”-olvasható a kötetnyitó Hessteg című novellában. Félmondatba sűrítve egy egész élet csalódása. Mi hiányzik ahhoz, hogy valóra váltsa álmait, sikerüljön beváltani önmagának tett ígéreteit, és meg tudjon felelni saját elvárásainak egy európai, 21. századi nő? Milyen okok következtében csúsznak bele a hétköznapok a némaságig elhallgatott, elfojtott elégedetlenségbe és boldogtalanságba? Túl sokat vár el magától az ember? Túl komolyan vesszük magunkat? Vagy épp ellenkezőleg? Mások tökéletesnek hitt életét nézegetjük az Instagramon, bárkivel azonnal kapcsolatba léphetünk az interneten, és magunk köré is könnyedén felépíthetünk egy álomszerűen tökéletes kulisszát, amelynek középpontjában örökké fiatal, mosolygós arcképünk virít. Hogyan alakítja személyiségünket az az identitás, amit magunkról építünk fel az online térben, és milyen mentális elváltozásokat okoznak azok az igények, amelyeknek, úgy érezzük, meg kell felelnünk? Ezeket a kérdéseket feszegeti az író debütáló kötetében, de a válaszokat nekünk kell kimondanunk. Manger Adrienn történeteiben mind benne vagyunk. Az elhanyagolt gyerek, csalódott szerető, szorongó apa, anya, de még a magányos, alkoholista öreg néni is mi vagyunk. Az emberi sorsok narrátora pedig kimagasló nyelvi és tartalmi érettségről ad számot.