Tiltott füzet

„Írás közben bátorító könyvekkel bástyázom körül magam. Alba de Céspedes regényei is köztük vannak.” Elena Ferrante A negyvenes éveiben járó Valeri Cossati nem is sejti, milyen boldogtalan, egészen addig, amíg egy vasárnap délelőtt hirtelen felindulásból szert nem tesz egy fekete füzetre. Titokban naplót kezd vezetni. Részletesen beszámol mindennapjairól, az első szerelemmel küszködő egyetemista gyerekeivel való összetűzéseiről, az állandó pénzzavarról, megkeseredett férjével való küzdelmeiről, a háztartásvezetés nehézségeiről, irodai munkájáról és a főnökéhez fűződő különleges barátságáról. Ahogy lopva rögzíti gondolatait és érzéseit, közel kerül önmagához, új fénytörésben látja az életét, és hamarosan rájön, hogy családja iránti kötelességtudatából önmagáról réges-rég lemondott. Valeria egyre mélyebbre merül belső világába, és az elégedetlenség és nyugtalanság, amellyel szembesül, felzaklatja. Ahogy bejegyzésről bejegyzésre rátalál saját hangjára, korábbi identitásképző szerepei – feleség, anya, lány, barátnő, titkárnő – leválnak róla. A család törékeny szövete foszladozni kezd, Valeria pedig rátalál önálló gondolataira, saját vágyaira. A Tiltott füzet korát megelőző, felforgató hatású, radikális regény. De Céspedes művészien és szenvedélyesen védelmébe veszi a nők íráshoz való jogát – azt a jogot, amit sosem szabad magától értetődőnek tekinteni. „Mindig is jelentéktelennek találtam az életemet: az esküvőmön meg a gyerekeim születésén kívül nem történt benne semmi említésre méltó. Viszont mióta véletlenül naplóírásba fogtam, úgy találom, egyetlen szó vagy hangsúly is lehet ugyanolyan fontos, akár még fontosabb is olyan dolgoknál, amelyeket megszokásból annak tartunk. Ha megtanuljuk megérteni a mindennapos történések legapróbb részleteit, talán azt is megtanuljuk, hogyan értsük meg az élet legtitkosabb értelmét. De nem is tudom, hogy ez jó-e vagy sem.” Alba de Céspedes (1911–1997) népszerű olasz-kubai regényíró, költő, forgatókönyvíró. Kuba első elnökének unokája, egy nagykövet lánya. Rómában született és nőtt fel. 15 évesen feleségül ment egy diplomatához, 16 évesen lett anya, 20 éves korában elvált és írni kezdett. Az 1930-as években újságíróként dolgozott, aktívan részt vett az olasz partizánmozgalomban, antifasiszta tevékenysége miatt kétszer börtönbe került, regényeit betiltották. A fasizmus bukása után megalapította a Mercurio című, rövid életű, de rendkívül nagy hatású irodalmi folyóiratot. A háború vége után Párizsba költözött, ott is halt meg. A Tiltott füzet eredetileg a La Settimana Incom Illustrata című hetilapban jelent meg folytatásokban, nagyjából ugyanabban a hat hónapban, amelyben a jegyzetfüzet bejegyzései is születnek 1950 decembere és 1951 júniusa között. „Alba de Céspedes Olaszország egyik legkozmopolitább, leggyújtóbb hatású, legéleslátóbb és legmellőzöttebb írója”. - Jhumpa Lahiri „Alba de Céspedest olvasva mintha egy ismeretlen univerzumba törtem volna be”. - Annie Ernaux