Trianon után - A tovább élő crotao-hungarus tudat - Magyar esszék

Az 1933-ban született szlavista szerző, aki a Zágrábi Egyetem hungarológiai tanszékének vendégprofesszora volt, még mindig dolgozik, és hatalmas tudását e tárgykörben kitűnő stílusban, olvasmányosan osztja meg olvasóival. A Nap Kiadónál megjelent kötete már a 3. lesz nálunk. Olyan fontos témákat tárgyal ebben a kötetben horvát-magyar összefüggésben, kapcsolódásban, melyek most is, illetve egyre inkább aktuálisak! Bő évtizeddel a trianoni diktátum után Zágrábban, a titkosrendőrség ügynökei meggyilkolták a magyar érzelmű tudós történészt, albanológust, dr. Milan Šufflay egyetemi tanárt. A világsajtó napokig cikkezett a brutális gyilkosságról, az Emberi Jogok Németországi Ligája nevében Albert Einstein és Heinrich Mann tiltakozott. Šufflay – Trianon után is – azt vallotta: „ő az utolsó hungar” Horvátországban. Valóban. A Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselője, Bajza József szlavista professzor barátja, Szekfű Gyula és Hóman Bálint nagyrabecsülésének alanyaként, magyar nyelvű tudományos munkásságával, publikációival horvátként írta be nevét a nagy-magyarországi tudósok könyvébe. Ő volt a „croato-hungarus tudat” egyik mérvadó képviselője. De a hungarus tudaté is, miként a kötet többi szereplője. A magyar és horvát verseket író, romantikus Ivan Mažuranić, a szlovák, a szerb, a horvát Ady-kultuszt Trianon után is ápoló Štefan Krčméry, Emil Boleslav Lukáč, a szerb Veljko Petrović vagy a horvát Miroslav Krleža s a festő Vladimir Filakoac. Szerzőink a kölcsönhatás, a recepció – befogadás – képviselői voltak. Krleža hősei Pécsett és Budapesten mozognak, balladáiban adys képek variánsai sorakoznak, Veljko Petrović novelláinak szereplői a Bácska kisvárosaiban, tanyavilágában vannak otthon. Lőkös István könyve ebben a Trianon előtti és utáni közép-kelet-európai: felvidéki és délvidéki régióban lehet irodalmi kalauzunk. Az NKA támogatásával.