Dunántúli nemes családok

Szluha Márton életmű sorozatának következő kötetét tartja kezében a tisztelt Olvasó, mely az ő eredeti elképzelése szerint is két nagyobb, a vármegyéknél tágasabb földrajzi egység – a Dunántúl és az Alföld – keretébe fog tartozni. Az elsőre még elmondható, hogy az észak-nyugati részeken a magyar állam működése és a lakottság a török időkben is folyamatos volt, míg a többi részeken a pusztulás mélyrehatóbb volt. A XVIII. sz. közepére azonban már az többi területeken is helyreállt a be- és visszatelepülés nyomán a normális élet és közigazgatás. A bevezetés állandó és kötelező része Szluha Márton koncepciójának rövid összefoglalása a könyvsorozat céljáról és módszeréről, az esetleges új olvasók kedvéért, ha ez a kötet kerül először a kezükbe. Mire is jók az ilyen családtörténeti adatok? Az emberi érés során – általában már idősebb korban – erősödik a saját őseik megismerése iránti igény, és természetesen adódik a kérdés: Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Ez bárkit érdekelhet, de aki – történetesen – nemesi család leszármazottja, annak valamivel könnyebb dolga lehet, mivel ezekről a családokról kiváltságaik és vagyonuk miatt több írásos dokumentum keletkezett, és a vagyonokkal kapcsolatos jogi eljárások során (öröklés, pereskedés stb.) is készülhettek iratok, melyek a levéltárakban kutathatók. A könyvsorozat gondolatának kiinduló pontja az 1754/55-ben, Mária Terézia királynő által elrendelt – a maga nemében a legteljesebb – országos nemesi összeírás, ahol listák készültek csaknem minden vármegyében a családfőkről, melyek a legjobban tükrözik az ország lakosságának ezt a rétegét. Ekkor már évtizedek óta folyt országosan az anyakönyvezés is, így elvben az azóta itt élő családok leszármazottai a közelmúltig követhetők. Az ilyen, zömmel amatőr kutatók által végzett munkát igyekszik segíteni ez a sorozat, szigorúan anyakönyvi és egyéb hiteles adatok, pl. gyászjelentések stb., nem pedig "családi legendák" alapján. Némi szerencsével a nagyszüleire, dédszüleire akadhatnak sokan, akiket ez érdekel és keresik. Mivel a sorozat nem csak specialistáknak, hanem inkább egy tágabb közönségnek szólnak, részletes, terjedelmes forrásjegyzékeket nem tartalmaznak. A könyv végén közlünk egy általános irodalomjegyzéket.