CSAK A SZÉPRE...

A cím felidézte örökzöld sláger (Csak a szépre emlékezem) kezdősorát már szállóigeként szokás idézni. Az 1947-ben született szerző bevallottan-vállaltan nosztalgiakönyvet állított össze több mint 200 fotóval annak a korosztálynak a gyermek- és ifjúkoráról, amely némi iróniával-öngúnnyal „nagy generációnak” nevezte el magát. E nemzedék Budapestjét, helyszíneit, utcáit, tereit, ünnep- és hétköznapjait, jellegzetes alakjait, tárgyait mutatja be Gál László, szellemes-nosztalgikus humorral illusztrálva a remek képanyagot. E röpke két évtized alatt mi minden történt… A kissrác színes fakockával játszott, fémépítővel, és igazi gombokból reszelte-ragasztotta gombfocicsapata játékosait, kamaszként a hábéken feketecímkés cseresznyét ivott és az Ifiparkba járt táncolni (ahova twistpulóverben nem, csak sötétnadrág-zakó-fehéring-nyakkendő összeállításban engedélyeztetett belépni). S közben nem csak nézte, látta is a várost, a Várost, melynek minden pontja s momentuma emlékezetébe ragadt. Az emlékekből válogatott nagytotálokat és apró részleteket, tömegjelenteket és egyéni portrékat nyújtja át a Fekete Sas Kiadó az olvasónak, aki alkalmasint észreveheti, hogy van a képek között nem pont az adott időszakban készült, ám – megnyugtathatjuk – az is éppen olyan. A „Csak a szépre…” az érintett korosztály mellett a fiatalabbakat is érdekelheti, akik mosolyognak, és néha hitetlenkednek a hétköznapi élet számukra már szinte felfoghatatlan másságán, s ugyanakkor örömmel, meglepődve ismerhetnek rá a város egy-egy maival azonosítható régi képére.