Nikola Tesla Budapesten

Nikola Tesla munkássága nagyban meghatározza jelenkori életünket. Elég, ha csak a rádióra vagy a vezeték nélküli energiatovábbításra gondolunk, de a napenergia-erőművet és a váltakozóáramú motort is említhetjük. Számunkra azért is érdekes e különleges szerb férfiú, mert egy darabig Magyarországon élt és dolgozott, sőt közel három évtizedig magyar állampolgárként élt, igaz, az Osztrák–Magyar Monarchia keretein belül. Szepes András könyve épp a magyarországi időszakban játszódik, ám a Nikola Tesla Budapesten nem életrajzi munka, hanem regény, amelyben bepillantást nyerünk a titkos társaságok és a titkosszolgálat működésébe. A tényeken, természetesen, semmit nem változtatott a szerző, de ami elképzelhető és lehetséges volt, azt megírta. Nem mellesleg – Nikola Teslához méltó módon – helyenként az Olvasót is játékra invitálja, így aki figyelmesen követi a szöveget, maga is részesévé válik ennek az izgalmas kriminek. „– Gondolom, megbízik önben, mégpedig annyira, hogy akár a legféltettebb titkait is megosztja. – Így igaz. Kevesekkel oszthatja meg ezeket manapság az ember jó szívvel. Mi ezen kevesek közé tartozunk. Önre hivatásából adódóan a szolgálati titok megőrzése hárul, nekem pedig esetenként másfajta titkot kell védenem. – Ha jól értem, akkor most Nikola Tesla történetét a gyónási titok szentsége védi. – Amennyire a nyomozás eredményei szolgálati titoknak számítanak. – Atyám! Ugyan én láttam utoljára Teslát, de ön sokkal többet tud róla. Nem kényszeríthetem fontos részletek megosztására, csupán a józan ítélőképességére és bölcsességére apellálok. Ön látja a teljes képet, én nem. Ha esetleg… – Mindenekelőtt meg kell kérdeznem, hogy kíván-e gyónni.”