Az Átkozott

„Talán ezt jelenti felnőtt nőnek lenni: nem a vérzést, ami havonta egyszer jön meg, nem a férfiak megjegyzéseit vagy a szép ruhákat. Hanem azt, hogy a szemébe nézek egy férfinak, aki azt mondja: »Az enyém vagy«. És azt felelem: »Én nem vagyok senkié.«” Monza, 1936. A Lambro partján két kamasz lány próbálja eltüntetni egy férfi holttestét, akinek az ingén nemzeti színű jelvény és fasiszta vesszőnyaláb díszeleg. A holttestig vezető történetet Francesca meséli el. A tizenkét éves kislány polgári családjában rendezett, unalmas életet él, legfőbb gondja, hogy szaporán lépkedjen a misére és illedelmesen viselkedjen az asztalnál. Vágyakozva figyeli a Lambro-parti vadócokat, leginkább a vezérüket, Maddalenát, aki mezítláb, felhúzott szoknyában, összekaristolt lábbal játszik a fiúkkal a sárban. Arról ábrándozik, hogy barátnők lesznek, annak ellenére, hogy a lányról azt beszélik, mindenkire szerencsétlenséget hoz, úgy is hívják: az Átkozott. Az abesszíniai háború hátterében a két lány együtt próbál eligazodni az összekuszálódott világban. Együtt küzdenek az igazságtalanság és a hatalmi visszaélések ellen, amelyek különösen a nőket sújtják. Sok minden megesik velük, mire maguk mögött hagyják a gyerekkort. Egyiküknek meg kell tanulnia bízni, másikuknak pedig önmagáért kiállni. Beatrice Salvioni első regényében két kamasz lány egymásba fonódó felnövéstörténetén keresztül mozgalmas képet fest a bontakozó olasz fasizmusról és a rezsim árnyékában boldogulni próbáló kisemberekről. Beatrice Salvioni (Monza, 1995) jártas a középkori harcművészetben, és megmászta a Monte Rosát. 2021-ben végzett az Alessandro Baricco által alapított torinói Holden Íróakadémián, és ugyanebben az évben Calvino-díjat nyert elbeszéléseivel. Az Átkozott az első regénye, 32 nyelven jelenik meg, és a közeljövőben tévésorozat is készül belőle.