Bánk Bán

Nem túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelkedő csúcsa, szinte egyszeri csodája a Bánk bán. Okkal, ok nélkül emlegetett dramaturgiai hibái - miként Shakespeare-nél - a teremtő bőkezűség el-elkalandozó figyelmetlenségére emlékeztetnek. Nagy fának nagy árnyéka van... Hibátlan, steril művek unalmas fuvallata helyett a végzet szele süvít a darabból. A hatalmas formátumú személyiség a külvilágon kívül önmagával is szembe kerül; az igazi tusa a lélek mélyén zajlik. A görögök óta ez a színpadi mű egyik fő konfliktusa. (...) A történelmi dráma számos kérdést és problémát vet föl: a nemzeti gondoktól a magánéletig. Nem véletlen, hogy sikeres színre kerülése, tehát 1848 óta minden kor talált benne a leginkább jelenhez szólót. Úgy tűnik föl, másfél évszázad távolából, e halhatatlan remekmű legfőbb kérdése erkölcsi: van-e joga a törvényre fölesküdöttnek megszegni a törvényt? Ráadásul úgy, hogy a törvény megszegése egy emberi élet kioltását is magában hordozza! A jellegzetes magyar történelmi szituáció a 13. században egyetemes érvényű kérdést vet föl: a körülmények és a tett morális összefüggését. Igazi dráma sehol a világon ennél többet nem tehet! (Kaiser László)