Sport az egész élet

Van annak már legalább húsz éve, hogy néhány sport témájú novellámat közölte az Élet és Irodalom. Írtam közben több, a Corvina Kiadónál megjelent tematikus útikönyvet a legkülönbözőbb témákban, a magyar szecessziós építészetről, a magyar borvidékekről, a népi építészetről és kézművességről, nemzeti parkjainkról. A sport iránti szeretetem természetesen töretlenül megmaradt. Gyerekkorom óta kipróbáltam magam minden sportban, a snúrtól a vízen kacsázáson át a csúzlizásig, de egyikben sem értem el túl nagy sikereket. Ez azonban nem vette el a kedvem attól, hogy felnőttként is bele ne kóstoljak a legkülönbözőbb sportágakba, a hegymászástól kezdve a pétanque-on és a búvárkodáson át a biliárdig, szintén nem igazán fényes eredménnyel. Az érdekesebb sportbéli kalandjaimat meg is írtam. Így jött össze egy csokorra való novella, melyekből talán kiderül, hogy az átlagos fizikai adottságú embereknek (mi vagyunk többen) a sportokban ugyanolyan sikerélményei lehetnek, mint az élvonalbeli versenyzőknek, még akkor is, ha a hozzájuk hasonló amatőröket sem tudják legyőzni. Remélem, a novellákból is kiderül, hogy mindig igyekeztem kellő öniróniával viszonyulni csetlés-botlásaimhoz. * Bede Bélát jó olvasni. Egyrészt, mert igen szórakoztatóan mesél fölöttébb érdekes történeteket; másrészt, mert hasznos önvizsgálatra késztet. Minél tovább jutsz e könyvben, annál inkább mész össze, ha netalán (túl) sokra tartottad magad, e kötet végére Gulliverből bizonyosan Vidor leszel. Mert hát melyikünk lenne képes megmászni a Kilimandzsárót vagy a Jáva szigetén füstölgő Bromo vulkánt? Ki kockáztatná meg közülünk, hogy elmegy a Szamoa-szigeteki ősi kőemlékhez, ahol az a veszély fenyegeti – noch dazu –, hogy bottal kergetik el? Ki ralizna úttalan úton, egy nap nyolc órán át, 15 km-es sebességgel a Pantanal felé? Ki merné kijelenteni azt, ami ebben a műben a leghatározottabban le vagyon szögezve, hogy „víz alatt nyugodtan úszkáló búvárt cápa még soha nem támadott meg”? Persze annak, aki gyerekkorában derékig süllyedt a Rákos-patak jeges vizébe, meg sem kottyan az ilyesmi. De csak annak. Ám nem csupán különleges kunsztokról szól ez a derűs tabló. Előkerül a snúr, az egyes helyeken csumegának becézett csúzli, aztán a kacsázás világrekordja (ha valaki nem sejtené: az amerikai Kurt Steiner tartja a lapos kavics 88 pattanásával), vagy a gombfoci, amelynek alapvetéseit 1958-ban a Kárpátia étteremben fektették le, minden gourmet-nak összefolyt a nyál a szájában. S van még itt olyan tétel, hogy „a kerékpárverseny csak annak unalmas, aki nem szereti a bringát”, továbbá megtudjuk azt is: a lebilincselő B. B. Czibor Zoltán szomszédja volt Barcelonában. A legjobban azonban az szökik a szembe, hogy a szerző imádja a sportot. Még inkább az életet. Hegyi Iván