Rajczi Adriana
Kisvárosi ez + az
Mr. Irsai Olivér Sose tudhatjuk, hogy egy nyár esti kinnücsörgésből mi lehet. Csak egy csajos traccsparti, vagy a csábítás éjszakája, ahol mindenkiért eljön a fehér herceg. Bocsánat, a herceg fehér lovon. Ez a ló dolog különben is zavaró. A belvárosba behajtani tilos. Lóval is. Még a legkelendőbb, legsármosabb, leggazdagabb, legjobb szagú herceg is a két lábán foglalná el helyét a téren. Leül, mit leül, leveti magát, lazán, hanyag eleganciával, lábát széttárja, és féloldalasan átkarolja saját magát maga mellett. Ilyen az igazi extravagancia. Hercegünk negyvenhét éves, vállalkozó, és még nem volt nős, gyerekről sem tud. Ő a Szex és New York-nemzedék Mr. Bigje, de mi nevezzük csak Irsai Olivérnek. A Google (a mi barátunk) szerint az Irsai Olivér: „Tőkéje erős növekedésű, sima vesszője jól gyökeresedik. Fürtjei közepes nagyságúak, kúp alakúak, vállasak és lazák, bogyói kicsik, vékony, de szívós héjúak, nehezen rothadnak. Színe szép, aranysárga, pettyezett. Korán érik, augusztus közepétől szüretelik. Íze kitűnő, muskotályos zamatú, de a kicsi bogyók miatt a piacon nem tetszetős. Bora zöldes-sárgás színű, erősen muskotályos ízű, lágy savakkal; hibája, hogy gyorsan vénül.” Az ezredforduló Amerikájában volt egy szokás, hogy a férfiak ötvenéves korukig güriztek, aztán pár éven belül megnősültek gondos, egy-két évtizedes, gyors lemenetelű, intenzív élet után. Elvették a vidék legjobb partiját, aki addig a sóvár szemektől eldugva várta a lovagot, akár negyvenéves koráig. Így a lassan nagypapakorba lépő férfiaktól már nem volt várható a kapuzárási pánik, inkább a megállapodás és a társasági élet, amit a feleség méltányolt, hisz gyerekszülésre már nem igen gondolhatott. Ez volt az amerikai elit nyugati parti élete, a konzervatív réteg látszatvilága. És itt mégis mi mozgat egy negyvenhét éves férfit, aki anyagilag a helyi viszonyokhoz képest már megállapodott, van mit aprítania a tejbe, aztán mégis minden vasárnap az anyjánál ebédel, a hét- 17 köznapjait pedig mindenféle kokós macákkal tölti, akik a saját lakásuk helyett állandóan nála lebzselnek? Amikor a lányok bort rendelnek, és elhangzik az ajánlatban az Irsai Olivér, nyelik vissza könnyeiket, mert tulajdonképpen a férfi nevének eszmei szerzője a fiatal, huszonhárom éves Éva, aki amikor először ült le a térre, miután megérkezett autóstoppal a városba, és valami alkoholt kért, és a pincér végigmérte, és ajánlotta Irsai Olivért, Éva tényleg visszakérdezett, hogy hol ül, és neki mit kell kezdenie vele. Később a lányok eldöntötték, hogy azokat a férfiakat, akikkel nem tudnak mit kezdeni, Irsai Olivérnek fogják hívni. Így ragadt a sarmőr Mr. Bigre ez a név.
Mr. Irsai Olivér Sose tudhatjuk, hogy egy nyár esti kinnücsörgésből mi lehet. Csak egy csajos traccsparti, vagy a csábítás éjszakája, ahol mindenkiért eljön a fehér herceg. Bocsánat, a herceg fehér lovon. Ez a ló dolog különben is zavaró. A belvárosba behajtani tilos. Lóval is. Még a legkelendőbb, legsármosabb, leggazdagabb, legjobb szagú herceg is a két lábán foglalná el helyét a téren. Leül, mit leül, leveti magát, lazán, hanyag eleganciával, lábát széttárja, és féloldalasan átkarolja saját magát maga mellett. Ilyen az igazi extravagancia. Hercegünk negyvenhét éves, vállalkozó, és még nem volt nős, gyerekről sem tud. Ő a Szex és New York-nemzedék Mr. Bigje, de mi nevezzük csak Irsai Olivérnek. A Google (a mi barátunk) szerint az Irsai Olivér: „Tőkéje erős növekedésű, sima vesszője jól gyökeresedik. Fürtjei közepes nagyságúak, kúp alakúak, vállasak és lazák, bogyói kicsik, vékony, de szívós héjúak, nehezen rothadnak. Színe szép, aranysárga, pettyezett. Korán érik, augusztus közepétől szüretelik. Íze kitűnő, muskotályos zamatú, de a kicsi bogyók miatt a piacon nem tetszetős. Bora zöldes-sárgás színű, erősen muskotályos ízű, lágy savakkal; hibája, hogy gyorsan vénül.” Az ezredforduló Amerikájában volt egy szokás, hogy a férfiak ötvenéves korukig güriztek, aztán pár éven belül megnősültek gondos, egy-két évtizedes, gyors lemenetelű, intenzív élet után. Elvették a vidék legjobb partiját, aki addig a sóvár szemektől eldugva várta a lovagot, akár negyvenéves koráig. Így a lassan nagypapakorba lépő férfiaktól már nem volt várható a kapuzárási pánik, inkább a megállapodás és a társasági élet, amit a feleség méltányolt, hisz gyerekszülésre már nem igen gondolhatott. Ez volt az amerikai elit nyugati parti élete, a konzervatív réteg látszatvilága. És itt mégis mi mozgat egy negyvenhét éves férfit, aki anyagilag a helyi viszonyokhoz képest már megállapodott, van mit aprítania a tejbe, aztán mégis minden vasárnap az anyjánál ebédel, a hét- 17 köznapjait pedig mindenféle kokós macákkal tölti, akik a saját lakásuk helyett állandóan nála lebzselnek? Amikor a lányok bort rendelnek, és elhangzik az ajánlatban az Irsai Olivér, nyelik vissza könnyeiket, mert tulajdonképpen a férfi nevének eszmei szerzője a fiatal, huszonhárom éves Éva, aki amikor először ült le a térre, miután megérkezett autóstoppal a városba, és valami alkoholt kért, és a pincér végigmérte, és ajánlotta Irsai Olivért, Éva tényleg visszakérdezett, hogy hol ül, és neki mit kell kezdenie vele. Később a lányok eldöntötték, hogy azokat a férfiakat, akikkel nem tudnak mit kezdeni, Irsai Olivérnek fogják hívni. Így ragadt a sarmőr Mr. Bigre ez a név.
Nyelv | magyar |
Kiadó | Woman Press |
Megjelenés éve | 2023 |
Oldalak száma | 115 |
Kötés típusa | puhatáblás |
Súly (g) | 130 g |
Méretek (Sz-M-H) | 120x180 |
EAN | 9788089748709 |
Szállítási idő | Nem elérhető |