A jó Sztálin

Viktor Jerofejev szereti meghökkenteni az olvasót. Végül is megöltem az apámat írja például új könyvének első mondatában. Mint hamarosan kiderül, természetesen nem igazi gyilkosságról van szó: 1979-ben Jerofejev néhány íróbarátjával együtt illegális antológiát adott ki a nevezetes Metropol-t, s ezt olyan hatalmas, világra szóló botrány követte a brezsnyevi Szovjetunióban, amely diplomata apja karrierjének végét jelentette. Az orosz széplány szerzője önéletrajzi ihletésű regényében ennek a politikai gyilkosságnak az előtörténetét meséli el azt a folyamatot, amelynek során egy szovjet diplomata gyerekéből író és disszidens lett. És elmeséli az apja életét is, aki Sztálin tolmácsa, majd magas rangú szovjet diplomata volt, és bár ő ellentétben a szovjet emberek millióival nagyon jól ismerte a Nyugatot és a nyugati emberek életét, soha egy pillanatra sem kételkedett a kommunizmus felsőbbrendűségében és végső győzelmében. Furcsa fénytörésben: a nómenklatúra-gyerek Viktor szemével látjuk az ötvenes-hatvanas éveket, megismerkedünk Joszif Visszarionoviccsal, aki mindig nagyon kedves volt fiatal tolmácsához, megtudjuk, hogy az ország és a család hogyan fogadta Sztálin halálát, s hogy a kis Vitya milyen idilli körülmények között élt gyerekkorában Moszkvában, majd Párizsban, hogy milyen döntő hatással volt rá az ötvenhatos magyar forradalom (ettől kezdve ő is olyan huligán akart lenni, mint a magyarok), s hogy lassan, fokozatosan miként alakult ki ideológiai ellentét közte és az apja között.