HŰSÉG BILINCSÉBEN I.

Elbeszélések, novellák, karcolatok, emlékezések (1928-1938). A rövidpróza külön műfaj, nehéz jól művelni, tömörséget, tehát sallangmentességet igényel. Egy regényíráshoz szokott szerző esetében talán még nehezebb. De ha valaki az otthona, a szülőföldje szerelmese, miközben évszázados történelmi értékek pusztulásának a szemtanúja, s maga is szenvedő alanya, aligha mentesül a kísértéstől, hogy felindulását vagy elérzékenyülését azon frissiben egy rövidebb írásba belelehelje. Húszévesen, már túl két megjelent verseskötetecskén, 1928 derekán indítja útjára első komolyabb írását az Ifjú Erdélyben. (Kisebb vadásztörténeteit, állatokról szóló írásait már előbb is közölték az erdélyi újságok). Későbbi írásait az Ellenzékben, az Erdélyi Helikonban, a Brassói Lapokban és a Pásztortűzben közölte. A kötet címéül választott írás, amely erdélyi alkotóéveinek egy későbbi szakaszában született, érzékletesen meghatározza Wass Albert egész életművének jellegét: gondolatait, így hát papírra vetett szavait is, a népe és nemzete iránt érzett, már-már a rabságot idéző hűség hatotta át. És természetesen, választott témája többnyire a Trianon utáni Erdély, a kisebbségi lét.