Hypertonia az orvosi gyakorlatban - Orvosi Kiskönyvtár

Hazánkban közel 3,5 millió hypertoniás beteg él. A felismert, de szinte teljesen tünet- és panaszmentes hypertoniás beteget évekig, évtizedekig folyamatosan kell kezelni és gondozni azzal a meggyőződéssel és abban a hitben, hogy hogy nem változik semmi az évek során, vagyis a betegség szövődménymentes. Természetesen a szövődmények megjelenése (agy-, szív-, vese-, szembetegségek) esetén már mindenki számára egyértelmű, hogy valahol mulasztás történt. Az élethosszig tartó állapot folyamatos gondozást jelent, amikor a kezelőorvos a szakmai ismeretek birtokában hatékony segítője lehet a betegségét ismerő és az azt elfogadni tudó betegnek. Ebben igyekszik segítséget nyújtani ez az összefoglaló könyv, mely a hypertoniával kapcsolatos ismereteket tartalmazza. A könyv ajánlható a családorvosoknak, belgyógyászoknak, szakgyógyszerészeknek és az egészségügyi szakellátó személyzetnek. Bevezetés– Hypertonia az orvosi gyakorlatban című könyvhöz A magasvérnyomás hazánkban több mint hárommillió felnőtt ember érint, így nem lehet kérdéses, hogy hipertóniás egyénnel mindennap, minden orvos többízben is találkozik. Pontos mérőműszerekkel és helyes vérnyomásmérési technikával, megalapozhatjuk a diagnózist. A magasvérnyomás okozta célszerv károsodások mielőbbi felismerése és a társbetegségek kezelése reményt ad a betegek életminőségének javítására és élettartamának növelésére. A korai időszakban felismert hormonális és renális eredetű betegségek kimutatása, a gyakran fel nem ismert terápia rezisztens hypertoniák megismerése mindannyiunk felelőssége. A nem gyógyszeres kezelés során is számos új ismerettel gazdagodtunk, amit immár evidenciaszintek jeleznek. A könyv részletesen sorra veszi az egészséges táplálkozás, testtömeg csökkentés, a sóbevitel csökkentés, a kálium pótlás, nátriumszegény étrend, a fizikai aktivitás fokozás és az alkohol fogyasztás mérséklés lehetséges módjait, a stressz és alvászavarok kezelését, hiszen I.A. evidencia szinttel ajánlott minden hypertoniával járó állapotban ezek optimalizálása, betartása. A hypertonia gyógyszeres kezelésében ismert, hogy a vérnyomáscsökkentő szerek közt hatékonyságban nincs lényeges különbség az egyes antihypertenzív gyógyszercsoportok között (I.A. evidencia). Az egyes célszervkárosodásokra (mikroalbuminuria, balkamra hypertrophia, endothelfunkciók, intima-media falvastagság, pulzushullám terjedési sebessége) és metabolikus folyamatokra (inzulinrezisztencia, lipid- és húgysavanyagcsere), valamint a kardiovaszkuláris morbiditásra, kardiovaszkuláris prevencióra gyakorolt hatás tekintetében a betegek bizonyos alcsoportjaiban az egyes gyógyszercsoportok hatékonysága között vannak jól meghatározható, a betegek individualizált terápiájában figyelembe veendő eltérések. A kettős, vagy hármas (fix) kombinációban alkalmazott kezelés napjainkban általánossá vált. A kombinációk alkalmazásakor alapvetően fontos, hogy az együtt adott gyógyszerek egymás hatását erősítsék, s a mellékhatások száma és gyakorisága csökkenjen. A könyv a beteg együttműködés, terápiahűség lehetséges javítási lehetőségeivel zárul. Nagyon remélem, hogy a saját magáért felelősséget vállaló ember aktív közreműködésével az érdeklődő orvos kollegák, a könyv segítségével, friss szakmai tudás birtokában, hozzá tudnak járulni az egészségben eltöltött életévek megnyújtásához.