HOL NEM VOLT

Úgy érzem, ez a párjuk. Mondjuk úgy, édestestvére előző könyveimnek, különösen az Egyszer volt-nak. Ha ott apám. Itt anyám. Ha ott sok férfi, most több a nő. Kedvesek nekem. És megint: segítenek. Segítenek élni. De kellett a megerősítés. Történész barátnőm ezt írta szokásos sajtcéduláján: egyik beszélgetőtársad, Sass Sylvia mondta neked: Egyszer csak azt éreztem, az élet legfontosabb pillanatainál nem vagyok jelen Te igen. Képes vagy arra, hogy bemutass fontos pillanatokat, érzéseket, sorsokat. Tegnap Környéről hívott egy hölgy, kérte, tartsak náluk előadást a kitelepítésekről. A végén, búcsúzáskor kibökte a lényeget: Mi látszólag tényeket akarunk tudni, számokat, történelmet. De igazán feltöltődni szeretnénk. Feltöltődni egy másik ember szavaiból. Ez a könyv megint ilyen. Feltöltődünk tőle. (Schäffer Erzsébet)