Elválás

Két válás áll ennek az álmokat és valóságot lírai erővel ötvöző regénynek a középpontjában: a háború előtti Budapesten született Sophie Landsmann először szülei életében tapasztalja meg az elszakadás buktatókkal és ígéretekkel teli folyamatát, majd felnőtt nőként maga is elhagy egy férfit, hogy azután szeretők között hányódva végül megtalálja önmagát és zsidósága értelmét. Bár Sophie új otthonai, az Egyesült Államok és Párizs a feledést sürgetik, a nő mindvégig őrzi magában hazája emlékét, és az olvasó vele együtt utazhat vissza térben és időben Magyarországra, hogy megtudja: milyen élmények, titkok, erők formálták azzá Sophie-t, akivé érett fejjel lett. Susan Taubes önéletrajzi elemekkel átszőtt regényében az elválás sokkal több mint két ember kapcsolatának vége: külső és belső világok hasadását, távolodását és közeledését ábrázolja az írónő lenyűgözően hiteles, olykor szürreális ecsetvonásokkal. A kultuszregény – amelyet az Egyesült Államokban most fedeznek fel újra az olvasók –évtizedekkel megelőzte korát. A Karl Ove Knausgard és Rachel Cusk nevével fémjelzett, manapság igen népszerű valóságon inneni, de fikción túli irodalom előfutárának is tekinthető. Susan Taubes (1928–1969) Feldmann Zsuzsanna Judit néven született Budapesten, az édesapja pszichoanalitikus, a nagyapja rabbi volt. Apjával 1939-ben emigrált az Egyesült Államokba, és New York államban, Rochesterben telepedtek le. Filozófiát és vallástörténetet tanult Jeruzsálemben, majd a Sorbonne-on. Taubes és férje Susan Sontag és férje, Philip Rieff legközelebbi barátai közé tartoztak. Taubes a hatvanas években tagja lett a kísérleti Open Theaternek, elbeszéléseket publikált és megírt két regényt: az egyik az Elválás, a másik a hamarosan megjelenő Lament for Julia (Júlia siratása). Röviddel az Elválás megjelenése után, 1969 novemberében öngyilkos lett.