Én például utálom a férfiakat

Miért kell utálni a férfiakat? Valószínűleg nem kell. De legalábbis nem mindet. Vita témája lehet, hogy szó szerint érti-e a címet Pauline Harmange, de nem ez a lényeg. 2020 botránykönyvét tartja kezében az olvasó, amelynek betiltását javasolta egy francia állami tisztviselő, és amit persze nem tiltottak be. Az érvelés szerint Pauline Harmange esszéje genderszempontú gyűlöletet szít. Amikor valaki megsértődik a férfigyűlöleten, és a szexizmus egyik formájának kiáltja ki, ami éppen olyan elítélendő, mint maga a szexizmus (nem mintha a szexizmust valaha is elítélték volna), akkor rosszhiszeműen a szőnyeg alá söpri azokat a mechanizmusokat, amelyek a történelem, a kultúra és a hatóságok által támogatott rendszerszintű jelenséget hoztak létre a szexista elnyomásból, írja Harmange, aki eredetileg bloggerként tett szert hírnévre, és akiről a Guardian is elemző cikket közölt. A kötet megjelenése után több ezer példány fogyott el az első napokban, és Harmange kis kiadója nem győzte a keresletet, ezért átadta a jogot egy nagyobb kiadónak. A férfiak, míg azon siránkoznak, hogy mennyi üldöztetésben van részük, ügyesen megkerülik a feladatukat: hogy egy kicsit kevésbé legyenek a patriarchátus vegytiszta termékei. Pauline Harmange gondolatai radikálisak, de megfontolandók. Kötete egy nemzetközi társadalmi vita kiindulópontját jelzi. Pauline Harmange francia regényíró, esszéista, blogger. Blogja: https://uninvincibleete.com/