MÓZES, EGYIPTOM FÁRAÓJA

A bibliai és egyiptomi történelem ezen újraértelmezése drámai – régészeti és írásos forrásokból származó – bizonyítékokat tár elénk arra vonatkozóan, miszerint az ószövetségi Mózes próféta és a forradalmi eszméket valló Ehnaton, egyiptomi fáraó, egy és ugyanazon személy volt. Ehnaton alakját számos titokzatos kérdés övezi. Legfőképpen az, hogyan volt képes eltörölni az ősi egyiptomi vallási rendszert, melynek isteneit bálványokként, vagy állati formában tisztelték, és akik helyett meghonosította az országban az egyetlen Isten fogalmát: Atont, akinek nincs sem képmása, sem konkrét formája, aki nem csupán Egyiptomnak lett az egyetemleges istene, hanem az egész világnak. A Mózes, Egyiptom fáraója átértelmezi a Kivonulás történetét: nagyszerűen és meggyőzően érvel a sémita vallás eredetére vonatkozó új bizonyítékok mellett, melyek kihívást jelentenek a tudósoknak, és magával ragadják a történelmi gondolkozású olvasók széles táborát. Sigmond Freud volt az, aki először mutatott rá (a Moses and Monotheism [Mózes és a monoteizmus] című könyvében) Mózes és Ehnaton vallásának hasonlóságaira, és amellett érvelt, hogy Mózes valójában egyiptomi volt. Ahmed Osman, a legújabb régészeti és történelmi felfedezések felhasználásával, most ennél is messzebbre megy. Rávilágít a monoteizmus mózesi ágában fellelhető egyiptomi jellegzetességekre, valamint arra, hogy Mózes az egyiptomi királyi szertartásokat gyakorolta. Azt állítja, hogy Ehnaton/Mózes az izraelita rokonainál nevelkedett; tizenhét évig uralkodott Egyiptomban; számos alattvalóját haragította magára azzal, hogy új vallást erőltetett rájuk; lemondatták a hatalomról; izraelita rokonságával és néhány egyiptomi követőjével a Sínai-félszigetre vonult vissza; családjának tagjai vették át a fáraói tisztséget (ideértve a fiát, Tutanhamont is), mígn