KIŰZETÉS EGYIPTOMBÓL

„Egyiptomból hívtam ki az én fiamat”, olvasható az Ószövetségben, Hóseás próféta könyvében. Szent Máté pedig kijelenti, hogy ez a jövendölés a Szent Család Egyiptomból Galileába történt visszatérésében teljesedik be. Ez az alkotás elénk tárja, hogy az ószövetségi próféták könyveinek tanúsága szerint az olyan fontosabb személyiségek, mint Ábrahám, Izsák és az egyik fia, József (akit a fáraó Egyiptom fejedelmévé tett) alapvetően egyiptomi eredetűeknek kellett lenniük. Ezen túlmenően Ahmed Osman azt is állítja, hogy a homályos ószövetségi kronológia és tényanyag, valamint a fennmaradt egyiptomi írásos emlékek összehasonlítása alapján az Ószövetség további fontos alakjai is – mint például Salamon, Dávid és Józsué – egyiptomi történelmi gyökerekkel rendelkeznek. Nem csak ezek a főbb személyiségek és a hozzájuk kapcsolódó történetek – katonai, területi és jövendöléses – származnak a Nílus két partjáról, hanem a keresztény hit legfontosabb tanai is, úgymint az egyetlen Isten, a Szentháromság, a Mennyország hierarchiája, a halál utáni élet és a szeplőtelen fogantatás, mind egyiptomi eredetű. Ahmed Osman amellett is meggyőző érveket sorakoztat fel, hogy maga Jézus is Egyiptomból származik. Az esszénus (ősi zsidó szekta) és a gnosztikus (megismeréssel foglalkozó) tanok buzgón támogatták a titkos egyiptomi tanítást, még a Krisztus utáni első évszázadot megelőzően. Keresztelő Szent János maga is esszénus volt, és Szent Pál apostolra nagy hatást gyakoroltak a sínai gnosztikus misztikumok, ahogy azt a galátziabekiekhez írt levelében jelzi is. A Krisztus utáni második században az egyiptomi kultuszok, például a gnoszticizmus, valamint Ízisz és Serapis tisztelete, gond nélkül létezett egymás mellett Alexandriában, Karthágóban és még magában Rómában is. De a negyedik században Róma püspökei