Jog és pénzügyek a bankszektorban

„Minden olyan könyv, tanulmány üdvözlendo, amely nemcsak a szakember, hanem az általánosan érdeklodo olvasó számára is egyébként bonyolult, felfoghatatlannak tartott jogi és pénzügyi ismereteket együttesen közértheto módon tárgyalja. E kettosség lényegét fejti ki közérthetoen, kerülve, hogy a jogtudományi értelmezéseket »pénzügyesítse«, s fordítva: a pénzügyek területét sem hatja át a »jogászkodás«. Az etikai és vallási terület, az Egyház bevonása az interdiszciplinaritást még pregnánsabbá, teljesebbé teszi. A mu váza alapján könnyen követheto a szerzo eljárása is: az általános, elméleti tételektol halad a konkrétumok, a valóság felé. S teszi mindezt könnyen emésztheto terjedelemben, ami egy ennyire sokrétu munkánál külön elismerendo érdem. A könyv nem elfogult egyik szellemi irányzat mellett vagy ellen, határozottan a hármas - jogi, pénzügytani, etikai - összefüggések sokoldalú bemutatására törekedett. E törekvése példásan sikerült. Közelebb hozta az olvasót ahhoz, hogy egy összetett területet élvezetes formában jobban és teljesebben megérthessen.” Blahó András „Vértesy László könyve a maga nemében egyedülálló a magyar pénzügyes könyvek piacán, mert egyszerre tesz kísérletet arra, hogy a jog és a pénzügyek diszciplínáját szinkronba hozza. Igen alaposan tárgyalja a kérdéskörét, legyen szó a pénzügyi szektor szereploirol, prudenciális szabályairól, vagy éppen a felügyeletrol, fogyasztóvédelemrol. Nem hagyja figyelmen kívül a jogszeruség és igazságosság kérdésköreit, de még a vallás és pénzügyek kapcsolatának problematikáit sem. Külön értékelendo a banktörténeti rész, amely messze túlmegy az ilyenkor megszokott toposzokon. A »jogásziasnak« tekintheto kiindulópont ellenére a gyakorlatot is részletesen taglalja, és kiválóan rendszerezi a témakör(öke)t. A hagyományos megközelítéseknél jóval több értéket kaphat az olvasó, aki így könnyedén megértheti a bankrendszer összefüggéseit, a mögöttes történeti, szabályozási és muködési elveket, sot a pénzügyi jog bankrendszerrel kapcsolatos közös halmazát is.” Póra András