Márvány és gránit

Barbora, a fiatal restaurátornő Prágában él, a sztálinizmus kicsúcsosodásának idején. Útban a munkahelye felé minden nap elhalad a Sztálin-emlékmű építkezése mellett, amelynek alkotója Otakar Švec szobrászművész (1892–1955). A műemlékvédelmi hivatal megbízza Barborát, hogy készítsen állapotfelmérést a Kuks nevű település közelében található barokk szobrokról. Ezek alkotója a zseniális szobrász, Matthias Bernard Braun (1684–1738), akit a különc gróf, Franz Anton Sporck (1662–1738) bízott meg azzal, hogy a birtokán található homokkő sziklákból monumentális szobrokat faragjon. Braun szobrainak torzói, amelyeket az Új-erdőben több mint két évszázadon át pusztított a szél, az eső és az emberek érdektelensége, Barbora számára jó lehetőséget nyújtanak, hogy kilépjen a diktatúra nyomasztó realitásából a barokk szürreális álomvilágába. Dušan Šimko (1945, Kassa) szlovák író, publicista, a földrajztudomány docense a Bázeli Egyetemen. 1968 óta él Svájcban. Műveit cseh, német, angol, magyar és szerb nyelvre fordították le. Magyarul megjelent kötetei: Esterházy lakája (Kalligram, 2002), Kassai maraton (Kalligram, 2004), Japán díván (Kalligram, 2006), Gubbio – Besúgók könyve (Napkút Kiadó, 2011).