Egy osztrák császár szabadságharca - Így kezdődött Magyarország kálváriája

Az utolsó Habsburg császár, egyben magyar király, Lotaringiai Károly, (IV. Károly) története elevenedik meg e rendkívüli visszaemlékezésben, mely a Trianonhoz vezető forrongások története is egyben. Ausztria utolsó császára és Magyarország apostoli királya küzdelmes élete kevésbé ismert az olvasók között, ám a Ferenc József halálát követő időszak (1916-tól 1920-ig) eseménykrónikája olyan, mint egy kémtörténetekkel teleszőtt véres akciófilm. A szenvedéllyel megírt visszaemlékezés átélt történésekre és a történésekben együttműködő résztvevőkre mindig értéket jelent a történettudomány számára. A memoárok többnyire apologetikusak, ritkábban pedig önvádolók. Dokumentumértéket az kölcsönöz nekik, hogy élethez közeliek, gyűlölnek és szeretnek, hogy él bennük a párthűség és tévedésekkel vannak terhelve, ami elválaszthatatlan a történésekben való küzdelmes részvételtől. Windisch-Graetz herceg, annak az embernek az unokája, aki 1848-ban megvédte a Habsburgok koronáját, pályafutását azzal kezdte, hogy hevesen fellázadt ama szokások és hagyományok ellen, amelyekbe beleszületett. Vörös hercegnek nevezték, aztán elfordította mozgalmas élete kormányrúdját, és fekete herceg lett belőle; cselekedett, harcolt és hibázott. Erő és gyengeség állandóan váltakozott benne, ámde mint mélyen ellentmondásos ember, akár emelkedett, akár süllyedt, akár sokra vitte, akár kudarcot vallott, mindvégig megőrizte kezdősebességét, bátorságát, törhetetlenségét és lendületét - ezek a tulajdonságok ragadták magukkal az eseményeken, cselekedeteken és elhibázott lépéseken át. Erősebb azonban benne a szeretet és a vazallusi hűség, az a komoly csodálat, melyet ura, ausztriai I. Károly császár, Magyarországon IV. Károly király iránt érez. A jelen kötet leglényegesebb vonása: megformálódik a kép arról az uralkodóról, aki egy korfordulóban, a változás hatalmas erői közepette, a bármely egyes ember hordképességét messze meghaladó végzetnek kitéve olyan feszültségtérbe került, ahol politikailag a legerősebbek is csődöt mondtak volna.