Marokkóban a beteg párnája alá mindig tesznek tőrt

Az ember olyan, mint a rugó: ha nagyon lenyomják, egyszer csak visszarúg. Azrael, ez a bibliai hangulatú névvel megáldott fiatalember azonban másféle jellem. Mindig mosolyog, lefegyverzően udvarias, nincsenek hátsó szándékai és született optimista. A világról vallott felfogását a bizalom tartja egyben. Igent már tud mondani, a nemet még meg kell tanulnia. Olyan fiú, aki többet is adna, mint amije van, ha volna kinek; akinek mindig szüksége lesz valakire, aki érzi azt, amit ő, és tudja azt, amit ő nem. Lehet-e egy naivitásig jószándékú, ártatlan és ambiciózus fiatalember csupán passzív nézője annak a világnak, amelybe két hónapra belecsöppen? Vagy őt is magával sodorja, részvételre kényszeríti a valóság?