LÓSTAFÉTA

Nem lóverseny! i?1 szokták mondani. Hát nem is. Meg igen is i?1 tudja ezt mindenki, kár is beszélni róla. Azért mégis: öt évet vártam a legutóbbi kötetem óta, öt év pedig nagy idő. Belefért egy kis versrovat-vezetés is, belefért, sajnos, Petri György és Orbán Ottó halála is. Lóstaféta i?1 ezt nem szokták mondani, de én mondom. És még hozzáteszem a kikötőt is. A kikötőben az a jó: Jön egy hajó, megy egy hajó. Valaki megkérdezi, hogy melyik kikötőre gondolok. Hogy hol található az a kikötő. Bárhol. De hogy milyen vonatra, villamosra kell szállni, és merre és hány megálló, azt persze nem tudom. Csak azt, hogy ki kell menni a kikötőbe. (Hűvös szél fúj.) Téli telefonál Szerettem volna, ha beleszól a telefonba. Mindegy, bármit, csak hogy lehessen válaszolni. Fecsegni forró nyárról; fázom, hiányzik, nem segít semmi holmi. De nem szólt, mindhiába vártam, és így nem mondtam én se semmit, csak hallgatóztunk és szerettem, szerettem volna, ha beleszól. Akárki volt, végül letettem.