Zöld filozófia - Hogyan gondolkozzunk felelősen a bolygónkról?

A Magyarországon is nagy sikert aratott Iszom, tehát vagyok világhírű brit, sőt egyenesen angol szerzője ezúttal talán a legfontosabb és a legaktuálisabb, egész eddigi életünk radikális megváltozását előrevetítő témában, a környezeti kérdések, a globális éghajlatváltozás témakörében fejti ki izgalmas és jól érthető, de egyúttal nagyon is extravagáns gondolatait, amelyek még azokat is elgondolkodtatják (és persze szórakoztatják is egyben, hiszen Scruton korunk egyik legjobb esszéistája), akik talán semmiben sem értenek vele egyet. Az ökológiai gondolkodást és a „zöld mozgalmakat sokan a progresszivista, a „baloldali gondolkodással és politikával szokták összefüggésbe hozni, de Scruton megmutatja, hogy a kérdés ennél sokkal izgalmasabb és fontosabb. Itt is viszontlátjuk a máshonnan már ismerős, nagyon is derűs „életfilozófiáját, ami különösen vonzó olvasmánnyá teszi a könyvet. A mű nagy újdonsága, hogy számos megszokott fogalomra (pl. a piac) újszerűen tekint a szerző, és új, meglepő szempontokat kínál számunkra az ökológiai-társadalmi kérdések megértéséhez és kezeléséhez. Az egyik ilyen a kontinentális európaitól teljesen eltérő angol társadalomfejlődés és jog (a common law) mélyebb, nem absztrakt bölcsessége, amellyel az érdekkonfliktusok megoldásához közelít. Ez utóbbinak is megvolt a szerepe abban, hogy az angol vidéki táj megőrződhetett olyannak, amilyennek ma ismerjük. A könyv központi fogalma a kötődés - kötődés az otthonhoz, a sajáthoz, a helyihez, a családhoz, a tájhoz, a saját közösséghez, a nemzethez, a saját kultúrához. Ha ez a kötődés megvan (Scruton az oikophilia szót szereti használni rá), akkor mindenfajta absztrakt és felülről lefelé irányuló megoldás problematikussá válik, legyen a kezdeményezője az állami vagy az EU-bürokrácia, vagy éppen valamelyik nagy nemzetközi, nem átlátható és nem elszámoltatható NGO.