Sherlock Holmes sakkrejtélyei (5. kiadás)

Ezek a sakk­fel­ad­vá­nyok jel­leg­ze­tes de­tek­tív-rej­té­lyek. Nyo­moz­ni kell ügyük­ben! Va­la­mennyit a de­tek­tív­re­gé­nyek­ből is­mert kri­mi-lo­gi­ka jel­lem­zi, és Holmes eze­ket a rejt­vé­nye­ket már csak a han­gu­la­tuk miatt is ért­he­tő ra­jon­gás­sal ke­ze­li. Sze­ren­csénk­nek mond­hat­juk, hogy Holmes oly tün­dök­le­te­sen ve­ze­ti le a rejt­vé­nye­ket a könyv I. ré­szé­ben, hogy aki csu­pán a sakk­lé­pé­se­ket is­me­ri, az is él­ve­zet­tel kö­vet­he­ti a fej­le­mé­nye­ket. Így, mire a II. rész el­kö­vet­ke­zik, az Ol­va­só egy ki­csit szak­ér­tő­je lesz már az elem­ző fel­ad­vá­nyok min­den­fé­le tí­pu­sá­nak -- és vár­hat­ja az újabb vál­to­za­to­kat. Ka­land­re­gény kö­vet­ke­zik ekkor: Mar­s­ton ka­pi­tány el­rej­tett kin­csét kell Holmes­nak elő­ke­rí­te­nie, ter­mé­sze­te­sen az elem­zés esz­kö­ze­i­vel, ám köz­ben egy kü­lö­nös ket­tős gyil­kos­ság ügye is meg­ol­dás­ra, sher­lo­cki zse­ni­a­li­tás­ra vár.