Magyar élet Felvidéken

A szerzők neves történészek, régészek, nyelvészek, a szakterületük kiválóságai, akik szakmai becsületük megtartása érdekében sem állíthatnak igazolatlan tényeket. Szinte túlnyomóan felvidéki származásúak, generációkon át a Felvidéken élt családok tagjai, így személyesen tapasztalták meg a két országcsonkítás (1920. Trianon és 1945-47. Párizs) során idegen elnyomás alá kényszerített magyarság keserű sorsát, illetve az 1938-ban a bécsi békével visszakerült Felvidék történéseit. Az átélt eseményeket így az érintettek a szemtanúk hitelességével rögzítették. A cikkek részben közvetlenül az események után születtek (pl. 1921 és 1945), ezért is tekinthetők hitelesnek. A tények feltárásában nem akadályozta őket a politikai hatalom, mert túlnyomóan szabadon, az emigrációban írták munkáikat, azok ott is jelentek meg, vagyis nem kellett hatalmi kényszertől tartaniuk. „A Felvidéken történteket a »nyertesek« megpróbálták történelmi távlatokban is értékelni, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, azt az embertelen... bánásmódot, amelyet a magyarság elszenvedett. Trianon előtt Masaryk és Benes középeurópai Svájcot vizionáltak a »nyertesek« köreiben Csehszlovákia megvalósulása esetére. És mi lett belőle? ...Visszanyúltak (pl. Palaczky és mások) a pánszlávizmus bűvöletében született, régészetileg, történelmileg megalapozatlan elméletekhez, amelyekben a szlávok »Nagy-Moráviát« és Kárpát-medencei »őslakos« voltukat próbálták igazolni, és ezzel a magyarságot »betolakodónak« beállítani...”