Pozsonyi zsidó mesék

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy régi Pozsony. Ez a régi Pozsony olyan sokszínű és befogadó volt, hogy számos különböző nyelv, kultúra és vallás egyszerre virágozhatott benne. Nemcsak a németek, a magyarok és a szlovákok leltek benne otthonra, hanem a zsidók is, akiknek a 19. századra egész városnegyedük épült ki Pozsonyban. Amikor a pozsonyi zsidó közösség a virágkorát élte, volt három zsinagógája, egy világhírű rabbija és pezsgő kulturális élete. Mára ebből szinte semmi nem maradt: a második világháborús náci népirtás pusztítását a kommunizmus rombolása tetézte, így a 20. század hetvenes éveire gyakorlatilag felszámolták az egykori kiterjedt zsidó negyed maradékát is. Napjainkban ismét többeket foglalkoztat Pozsony múltja, így a helyi zsidók története is, ám mostanra mindössze néhány eldugott nyoma maradt a korábban még pezsgő közösségnek. Ma ismét büszke a város Chátám Szófer rabbi örökségére, akinek az emlékműve a világ minden részéről vonzza a látgatókat. A Vár úti ortodox zsinagógát, amely a 18. század végén épült, majd a 19. derekán átépítették, a 20. század hatvanas éveiben bontották le, és bár a 20. század kilencvenes éveiben született egy elképzelés arról, hogy holokauszt-emlékműként felújítanák, erre végül nem került sor. A Hal téri impozáns neológ zsinagóga pedig, ahogy a zsidó negyed más részei is, az Sznf híd építésének esett áldozatul a hatvanas években. A Heyduk utcai, a 20. század húszas éveiben épült zsinagóga és a Zsidó utca egy része ugyan még áll, az utóbbiban ugyanakkor már alig találunk eredeti épületet.