Szövi a lélek vásznát

Az Egyszemű éjszaka nemzedéke után immár a Próbaút egykori tehetségei is megértek rá, hogy köteteik fokozatosan megjelenjenek a Lilium Aurum tíz éve indított, Ötven év – ötven vers elnevezésű sorozatában. Hodossy Gyula első verseskötete 1993-ban jelent meg, s már e könyve is egy jellegzetesen egyéni hangú, visszafogottságában, tárgyiasságában is erőteljes, a végső dolgokra gyermeki lélekkel s egyben bátran rákérdező költőt mutatott: egy játékosan modern, formagazdag, kesernyésen groteszk hangú, ironikus és önironikus költőt. „Végy egy jó adag tehetséget, tudást, kitartást, fegyelmet, önfegyelmet, vegyítsd szeretettel, gyúrd kegyelemmé, súlytalan egésszé, csonttá, míg össze nem áll örökkön hullámzó sóhajjá” – írja egy helyütt a költő, mintegy megfogalmazva ars poeticáját, melyet további két könyvében igyekezett megvalósítani és kiteljesíteni. Hodossy ötven verse úgy is felfogható, mint ötven portré, a költő vívódásait, egzisztenciális kérdéseit, szociális és társadalmi lázadásait, közösségi és történelmi megnyilvánulásait ötven módon felvillantó ötven önarckép, melynek nyomán egy tehetséges ember ellenünk (is), épp ezért értünk (is) lázadó, megnyerő arca rajzolódik ki előttünk.