Természetes lustaság

A Természetes lustaság főszereplője szereti azt a budapesti aluljárót, ahol egy jellegzetes formájú szobor található, viszont nem szereti a levesben főtt zöldséget. A férfi, akinek eleinte a nevét sem tudjuk, egy lúzer, a régi orosz regényekben felbukkanó „fölösleges ember” magyar dédunokája. Nem tud mit kezdeni az életével, majdnem meghal a kórházban, de aztán mégis inkább rátalál élete nagy szerelmére. Az édes idillhez csípős fűszerként van hozzákeverve két tévés valóságshow-szereplő, Nyuszy (így!) és Rikárdó románca, és akkor még nem beszéltem Kánya Janiról, aki egyszerre segítő és kísértő. Szendi Nóra új munkája generációs regény, ugyanakkor könnyed és vicces, keserű és pontos pillanatkép a mai Magyarországról. Szendi Nóra fiatal hőse mindenekelőtt lusta: lusta kapcsolatokat kötni, lusta új állás után nézni, lusta karriert építeni vagy legalább változtatni mindennapi rutinján. Szép lassan mégis megtörténik vele minden, ami az időtlenségbe dermedt Magyarországon csak megtörténhet egy harmincas évei elején járó férfival. A regény alakjait, a szendvicsembertől kezdve a BKV-ellenőrökön át az ügyeskedő vállalkozóig, valamennyien ismerjük, mégis újra és újra magával sodor a szerző karakterábrázolásának nyelvi hitelessége és találékonysága, prózájának féktelen ereje. Hol élünk? Hogy élünk? – Szendi Nóra második regénye nem marad rest nekiszegezni e kérdéseket az olvasónak.