Emlékezések /Nemzeti Könyvtár 92.

A kiegyezés gyermeke Babits Mihály 1915-ben, a Nyugatban megjelentette a Játszottam a kezével című versét. A kedves alkotás egy - feltehetően - női kézről szól, annak ujjacskáiról, és az egyik ujj végén ragyogó aranygyűszűről. És hogy a költő milyen szívesen csókolná ezt a kezecskét, milyen szívesen játszana vele. Valószínűleg senki sem vette volna észre a háborús idők forgatagában ezt a szentimentális verset, ha a Budapesti Hírlap nagyhatalmú tulajdonosa és főszerkesztője, Rákosi Jenő nem kel ki vezércikkben a szerinte lázító és nemzetgyalázó vers ellen, azonosítva nemzetárulással a Nyugatot és egész írónemzedékét. Igaz, a költő verse végén olyasmit ír, hogy ezt a szép kezecskét nem adná száz királyért, lobogóért - de nem hiszem, hogy ezt konkrétan a háborúra utalva tette volna oda. Rákosi Jenő őrjöngött, Babits nem értette az egészet és hallgatott, nem is érdekelte. Pedig Rákosi Jenő akkor már újságíró fejedelem, nagy befolyással bíró ember, bármit el tud intézni, amit (akit) csak akar.