Csókolom a kezét

Számomra, a családom jellegzetesen magyar 20. századi történetét elmesélő amerikai íróként, ez a rendezvény teljesen másnak bizonyult, mint a korábbiak, melyeken részt vettem az USA-ban. Senkinek sem kellett elmagyaráznom, hogyan ejtse az amerikaiak számára oly bonyolult Szegedy-Maszák nevet, ottlétem alatt pedig számtalan ember osztotta meg velem a saját családja második világháborúban és a kommunizmus korai időszakában megélt tragikus élményét. Nem kellett ismertetnem a könyvem kontextusát, mert úgy tűnt, csupán az egyik variációja ez annak a több millió történetnek, amelyek a háború idején köttetett szerelmekről, hősökről és gazemberekről, kompromisszumokról és tragédiákról szólnak. A szokványos író-olvasó beszélgetések nyomban átalakultak: egy nagy és kiterjedt család tagjai osztották meg egymással közös metszőpontokkal teletűzdelt történeteiket: Trianon, numerus clausus, Csepel, keresztények, Horthy, nyilasok, zsidók, nácik, 1944. március 19., koncentrációs táborok, Rákosi. Túlélés. Rettenetes, fájdalmas veszteségek. Alkalmanként megeső csodák.